A NILAKANTHA zenekar zenéje érdekes ötvözete a modern punk, a numetal és a popzene világának. Zúzós gitárok, időnként „elszállt” punkos ritmusok, vagy igazi „hard-duplázó”-sorozatok adják a fő motívumokat, amit érdekesen színesítenek a néhol már-már funky-s bass-játékok és a szimfónia-szerű vonósok vagy a nagyon elektronikus harmóniák a háttérben. A dallamok is meglepően nagy ívűek a „hétköznapi”, vagy eddig hallott rock, vagy metálbandák világához képest. Stílusuk tehát kétségkívül meghatározhatatlan, vagy egyszerűen NILAKANTHA-stílusnak mondható.