Egy amatőr zenekarnak legfeljebb múltja lehet, de történelme nem nagyon.... vagy talán egy kicsit mégis. Most nem akarlak a szokásos szöveggel fárasztani, hogy ekkor meg ekkor alakultunk, meg hogy milyen zenét játszunk, arra ott van a zenehallgatás menüpont. Alakulásunk időpontját meg inkább titkolom, mert abból világosan kiderűl hogy mióta is erőlködünk a rock szakma rögös,dzsindzsás útvsztőjében,meg talán nem is ez a lényeg. Ami fontos az az hogy miért is csináljuk. Mint minden, erre az útra tévedt embernél nálunk is az ismertség,az úgynevezett "sztárság" volt a mozgatórugó még az elején,de szerintem az idő előrehaladtával ez minden alkotó embernél átalakul egy olyan energiává, ami már a magamutogatáson túljutva elér az alkotás szimpla megmutatásáig. A szövegíró át akar adni valamit aközönségnek abból az érzésvilágból ami őt is mozgatja. A gitáros a szólóin keresztűl közvetít egy érzést,a dobos (a zenész legjobb barátja) a zenéhez illő tempóvan szinesít,a bőgős pedig a maga alattomos méllyével adja meg a zene mélységét. Azt hiszem a mi szerncsénk az hogy a zenekarban mindenki egy külön állatfaj.
Szabi