A következő héten jártam a Hegyalja fesztiválon, ahol a Pepsi színpadon léptem fel. Ez előrelépés volt az elmúlt évekhez képest, amikor a Multifilter színpadon játszottam, mert ott szigorú kordonon keresztül lehetett csak belépni és a biztonságiak kis híján megvertek egy lányt, aki fényképezni próbálta a zenekart.

Most megkerestem a Pocoló Nomád Sátrat üzemeltető barátaimat. Ez egy csendes-ülős-filmnézős-ambientes helyszín. Hegyalján a metál sátor mellett kaptak helyet, hiába próbáltak a szervezők józan eszére apellálni. Épp zárva voltak, mert egy tömegverekedés után féltek a betérő agresszív fiataloktól. Később találkoztam egy ismerős lánnyal, akinek ez a kedvenc fesztiválja, a helyszín és a fellépők miatt. Beszélgettünk, és elpanaszolta, hogy folyamatosan beszólnak neki, megjegyzéseket tesznek a külsejére. Visszaemlékeztem a hegyek közötti fesztiválra, ahol nem voltak sztár fellépők, viszont a fentiek teljesen elképzelhetetlenek. Ott minden ismeretlennel lehetett mély beszélgetésbe merülni. Az emberek széles mosollyal találkoztak és váltak el.